Szóval az úgy volt valahogy, ha már ilyen boros fickók vagyunk, hogy csak olyan recept jöhetett szóba, amiben nem kevés erjedt szőlőlé is található. Éppen ezért az általunk készített „Szelíd vadas” is tartalmaz bort, csakúgy, mint a – szintén általunk költött – „Pákozdi nyúljork”.A vadas elkészítése nem volt olyan embert próbáló feladat, hiszen csodálatos – khm – Tetrabbit-féle nyúlgerinc filével dolgoztunk. Egy lábasban félig megfőztük a megpucolt felkarikázott répát, gyökeret, vöröshagymát, raktunk bele egész borsot, borókabogyót, sót és babérlevelet, aztán mindezt leszűrtük és a már csak langyos páclébe beleraktuk a husikat és 3 napig pácoltuk. Hűtőben pácolni ősszel bármit is, badarság. Hát lelassulnak a kis páclé részecskék a túl hidegben, és nem járják át jól a husit. Szóval mi a hűvös teraszon pácoltunk, árnyékban.
Amikor eltelt a 72 óra, akkor nekiláttunk a dolog lényegi részének. Jófajta füstölt mangalica szalonna zsírját kisütöttük, majd ebben megkapattuk a husik felszínét. Később a félig sült szalonnákat beleszórtuk egy cserépedénybe, ráfektettük a husikat, leöntöttük a leszűrt zöldségekkel, és hozzáraktuk a páclé felét.
Ezt tettük előmelegített sütőbe, és arra lettünk figyelmesek, hogy kábé egy óra alatt a lé nagy része elfőtt. Ezek után kihasználtuk a lehetőséget, és zsírjára pirítottuk a szettet. Végül az enyhén megpirult zöldségekhez adtunk a korábban gondosan megőrzött pácléből, összeturmixoltuk, tejföllel, kevés mustárral egészen pici cukorral és borssal ízesítettük. Készült hozzá szalonnapörcös zsemlegombóc is, amit igazából kifliből csináltunk. Az önök kedvéért ki is tálaltuk, de szerintünk elég gusztustalan lett.
A másik kaját, amit készítettünk, azért neveztük el pákozdinak, mert – amint az rendszeres olvasóink nyilván tudják – 2006-ban onnan vettünk szőlőt, így a 2006-os cabernet sauvignonunk is értelem szerűen pákozdi. De hogy megy a nagyon testes, négy éves vörösbor a zsenge nyuszihoz?
A nyúlnak az egyik legjobb alkatrésze a combja, a másik a lapockája, amit az egyszerűség kedvéért ezentúl csak szárnynak nevezünk majd. Ezekkel dolgoztunk, lepirítottuk őket, hogy aztán megszórhassuk a tetejüket kis liszttel, amely nem csak további piruláshoz vezetett, hanem a végén sűrítette is a cuccot.
A liszt után hagyma jött, meg olyanok, mint a nagyon apróra vágott petrezselyem és kakukkfű, meg fokhagyma és nagyon pici bors. Amikor a nyuszik színét már elég szépnek találtuk, beleöntöttünk jó sok vörösbort, és abban – no meg egy kis víz is volt ott azért – párolgattuk. Amikor már majdnem készen volt, akkor került bele az erdei gomba, amely egészen fantasztikus ízeket adott a dolognak. Őzláb és tinóru mixszel dolgoztunk. A nyuszi környezetbarát: nem kell sok energia ahhoz, hogy megpuhuljon. Így ez elég hamar bekövetkezett, és akkor behabartuk tejföllel. A vörösboros cuccok tejföllel habarva nagyon szépek.
Az egész esztétikumát – no meg az ízek szépségét – is igyekeztük fokozni azzal, hogy puliszkával tálaltuk az egészet, de olyannak, amihez járt szépen lassú tűzön lepirított nagyon husis szalonna kocka meg enyhén pirult lilahagyma is. A képeken persze nem látszik, hogy ezek jól néztek ki együtt. Pedig de, higgyék el nekünk. A videóért pedig utólag kérünk elnézést.
Jó étvágyat kíván hozzá:
Genyatrade
http://genyatrade.blog.hu/2010/11/19/a_nyulon_tul_aranyos_szoros_allatokat_ettunk
